Egészen addig, amíg meg nem dermedt egy falat közepén, villával a kezében.
– Látod ezt? – suttogta, miközben felém tolta a tányérját.
Első pillantásra az apró fekete pöttyök a salátán úgy néztek ki, mint a chia magok. „Valami divatos feltét,” gondoltuk. De aztán… megmozdultak. 😳
Igen. Megmozdultak.
Közelebb hajoltunk – a szívünk kalapált. Ezek nem magvak voltak. Éltek. Parányi, áttetsző gömbök, belsejükben fekete pontokkal… mint valami rovar petéi. Mozgásban.
Kitört a pánik. Elejtette a villát. Én hívtam a pincért, alig tudtam visszatartani a hányingert 🤢
Ő próbálta megmagyarázni – „Biztos technikai hiba,” „Lehet, hogy nem volt rendesen megmosva a zöldség.” De mi már a mentőket hívtuk 🚑
Nem tudtuk, milyen lény rakta le azokat a tojásokat, vagy ettünk-e belőle. A barátnőm remegett, sápadt volt és szédült.
A kórházban mintát vettek, gyógyszert írtak fel „biztonságból,” és azt tanácsolták, figyeljük a tüneteket. Szerencsére nem volt komoly baj — de lelkileg? Teljesen összetörtünk 💔
Később hivatalos panaszt tettünk. Az étterem a beszállítót okolta. De van, amit nem lehet helyrehozni. A bizalom? Örökre elveszett 😔
Most, valahányszor chia magot látok… újra felidéződik az emlék. A halk zene. A tompa fények. És egy tányér, tele rémülettel 😣🥄
📌 Légy óvatos, hol eszel — néha az egészségesnek tűnő ételek rejtenek valami elképzelhetetlent. 🐞🥗
